„Kilenc szeptembert húztunk le itt, és tavaly fáztunk életünkben először” – ezt Laci bácsi mondta a szomszéd parcelláról, miközben a termoszából töltött nekem egy fél bögre teát. Hajnali fél hét volt, a víz fölött köd ült, a faházunk fala pedig olyan hideg volt, mint odakint a bádogtető.
Nálunk is pontosan ez volt a helyzet. Nyáron persze semmi nem látszik a hibából, mert augusztusban minden faház tökéletes: kinyitod az ablakot, beszűrődik a nádas hangja, és kész is a nyaralás. A gond mindig a szezon vége felé jelentkezik, amikor lehűl a levegő, és kiderül, hogy a szárnyak nem zárnak rendesen. Ráfordítod a kilincset, mégis érzed a huzatot a bokádnál.
Két éve még ragasztószalaggal próbálkoztunk. Aztán jött a szivacsos tömítés a barkácsboltból, ami az első komolyabb esőig bírta. Tavaly ősszel már ott tartottunk, hogy este bekapcsoltuk az olajradiátort, reggelre viszont ugyanolyan hideg volt bent, mint kint a padon. A takarók megszívták magukat párával, a keret alatt pedig megjelent az a szürke csík, amit a nedvesség hagy maga után.
A faház nálunk nem nyaraló, hanem inkább egy szokás. Áprilistól októberig szinte minden második hétvégén itt vagyunk, a gyerekek a földúton tanultak meg biciklizni, a nagyobbik pedig már a barátait is hozza magával. Pont ezért bosszantott annyira, hogy a szezon utolsó hat hete gyakorlatilag kiesett: októberben már senki nem akart itt aludni, pedig olyankor a legszebb a part.
Akkor mondtam ki először hangosan, hogy ezen a foltozgatás már nem segít.
Az építőanyagokhoz nem értek, ezért ott kezdtem, ahol ilyenkor a legtöbben: feltettem a kérdést egy fórumon, ahol nálam sokkal tapasztaltabb emberek szoktak válaszolni.
Az egyik hozzászóló nem márkát ajánlott, hanem szempontokat. Azt írta, előbb azt nézzem meg, milyen profilrendszerekből dolgozik a kereskedés, mert a kamraszám és a vasalat minősége hosszú távon többet nyom a latban, mint a kirakati ár. A hozzászólás alján ott volt egy link is, hogy hol tudom mindezt egyben megnézni.
Így kerültem az ajtoablakbirodalom.hu oldalára. Ott derült ki, hogy német profilokkal dolgoznak: a Gealan hat kamrás, a Kömmerling, a Salamander és a Veka öt kamrás, és mindegyikhez német vasalat jár. Nem kellett szakembernek lennem ahhoz, hogy megértsem, mit érdemes megkérdeznem, amikor bemegyek egy szaküzletbe.
Megnyugtatott az is, hogy a folyamatot lépésről lépésre leírták. Otthon lemérem a nyílásméretet, online kérek ajánlatot, jöhet a szakértői felmérés, ha kérem, utána a megrendelés, végül a beépítés, szintén igény szerint. Nekem ez azért volt fontos, mert a parcella nem a lakásom: nem tudok kétnaponta odaugrani, ha valami félresiklik.
Az ajánlatkérés után egy héttel beültem az autóba, és személyesen is bementem egy szaküzletbe, mert a fóliázott felületet fényképről nem tudtam megítélni. Ott derült ki, hogy a nyílásunk nem szabályos: az egyik oldalon másfél centivel keskenyebb a fal, ami egy harmincéves faháznál nem meglepő. Ezt egy perc alatt lemérték, és onnantól a pontos számokkal dolgoztunk, nem az én becslésemmel.
A faházba végül egy fix és egy bukó-nyíló szárny került, fehér helyett aranytölgy fóliázással, mert a deszkaburkolathoz ez állt közelebb. Az ajtoablakbirodalom.hu kínálatában ez egyébként nem különleges kérés, a dekorfóliás színválaszték mintegy 20 árnyalatot ölel fel, a fehér csak egy közülük. A műanyag ablak nálam soha nem esztétikai kérdés volt, de amikor tavasszal beálltunk az autóval a parcellára, és megláttam a faházat az új szárnyakkal, mégis megálltam egy pillanatra.
Az igazi visszajelzés viszont szeptemberben jött. Reggel hétkor a bögre gőzölgött a kezemben, a párom még aludt, és nem kellett bekapcsolnom semmit. Egy jól záró műanyag ablak nem varázsol nyarat a hidegbe, de azt megoldja, hogy amit este befűtesz, az reggelre bent is maradjon.
Laci bácsi idén szeptemberben is átjött a termosszal, a szokásos mondata helyett viszont csak annyit kérdezett, hol csináltattuk. Odaadtam neki az ajtoablakbirodalom.hu címét, aztán leültünk a lépcsőre, és megittuk a teát úgy, hogy egyikünk sem húzta összébb közben a pulóverét.