Valahogy mindig is vonzott a kempingezés. A sátor felállítása, a tábortűz ropogása, a reggeli madárcsicsergés, és az esti bor a csillagos ég alatt – ezek számomra mind az igazi szabadság szimbólumai. Nincs Wi-Fi, nincs határidő, csak a természet ritmusa, és mi benne.
Aztán eljött az a nyár, amikor ez a szabadság egy kicsit… fülledtebb lett. Vagyis: perzselőbb. Már nem csak a nappali 30 fokos levegő volt kellemetlen. A testem elkezdett furcsán viselkedni. És nem, nem a napszúrás vagy a szúnyogcsípések miatt.
Hanem a hőhullámok miatt.
A sátorban nincs menekvés – sem a melegtől, sem önmagadtól
A harmadik éjszaka után már nem tudtam elaludni. Az esti szellő sem hozott enyhülést, a hálózsák szorított, minden porcikámról folyt a víz. Izzadságban fürödve ébredtem, még akkor is, ha épp hajnali 3 óra volt, és a levegő lehűlt 22 fokra.
Nem értettem, mi történik velem. A párom nyugodtan aludt, a gyerekek is. Csak én fetrengtem álmatlanul, pihegve, úgy érezve, mintha belülről fűtenének egy hőlégfúvóval.
Aztán végre kimondtam magamban: ez bizony a változókor egyik első vendége – a hőhullám.
Mi is történik ilyenkor valójában?
A hőhullám és azok sorozata a menopauza (vagy premenopauza) egyik leggyakoribb tünetei közé tartoznak. Jellemzően hirtelen fellépő intenzív hőérzettel járnak, amely főként a mellkas, nyak és arc területét érinti, de átterjedhet az egész testre is. A jelenség kísérői lehetnek az izzadás, szívdobogás, kipirosodás és hidegrázás is, amint a test próbálja lehűteni magát.
De ami igazán nehézzé teszi, az az hogy nem tudjuk mikor fog jelentkezni. Nincs benne rendszer. Jöhet reggel, délben, este – vagy akár éjszaka, amikor a sátorban már mindenki alszik, csak te forogsz és próbálsz újra lehűlni.
A háttérben a hormonháztartás ingadozása áll. A csökkenő ösztrogénszint hatással van az agy hőszabályozó központjára is, és ez váltja ki a váratlan melegedési reakciókat.
És hiába vagyunk a természet lágy ölén – a test saját törvényei mindenhová elkísérnek.
A kemping nem feltétlenül a hőhullámok barátja
Nappal a hőség miatt keresed az árnyékot, éjjel pedig már nem csak a sátor levegőtlensége, hanem a belső hőrohamok is próbára teszik az idegeidet. Egy átlagos meleg napon megoldás lehet a pancsolás a tóban, a ventilátor, vagy a hűtött limonádé – de a hőhullámok nem mindig kérnek engedélyt a megérkezéshez.
Ezért fontos, hogy a kempingezés során, főként, ha a negyvenes-ötvenes éveinkben járunk, ne csak a bográcsot, hanem a saját testünket is figyeljük. Ha tudjuk, mire számíthatunk, könnyebb felkészülni rá.
Túlélési tippek a sátorban – hőhullámokkal
Mivel saját bőrömön tapasztaltam meg, mit jelent a „sivatagi sátor” érzés éjjel kettőkor, összeszedtem néhány praktikát, ami segíthet azoknak, akik hasonló cipőben járnak:
- Válassz jól szellőző sátrat, dupla szúnyoghálóval és több nyílással.
- Ne vigyél magaddal vastag hálózsákot – inkább könnyű paplant vagy lepedőt.
- Éjszakára tarts kéznél hideg vizes kendőt, amit a homlokodra vagy tarkódra helyezhetsz.
- Kerüld a koffeint és alkoholt késő este, mert fokozhatják a hőérzetet.
- Válassz természetes hőszabályzó gyógynövényeket (például barátcserje, maca, vöröshere).
- Beszélj róla! A hőhullám nem szégyen – ha tudod, mi történik, könnyebb kezelni is.
Egyre többet olvasok arról, hogy a menopauza nem valami végzetes állapot, amit el kell szenvedni, hanem egy életszakasz – és mint ilyen, megvannak a maga sajátos rezgései.
A természetközelség, a lassulás, a figyelem befelé – ezek mind lehetnek pozitív kísérői is ennek az időszaknak. És igen, néha jön egy hőhullám, ami a legrosszabbkor tör rád, de ez sem több, mint egy biológiai jelzés, hogy valami változik benned – és ehhez is képes vagy alkalmazkodni.
Új kempingfelszerelésem: önismeret és türelem
Most már nem indulok el nyaralni anélkül, hogy ne lenne nálam ventilátor, gyógytea, hűsítő spray – és egy kis plusz türelem magam felé. Mert a kemping nem csak a sátorhelyről szól, hanem arról is, hogy hogyan érezzük magunkat a saját testünkben – függetlenül az időjárástól vagy az életkortól.
És tudjátok, mi a legszebb? Hogy az első hajnal után, amikor az egész testem lángolt, kijöttem a sátorból, leültem a tó partjára egy kávéval, és ahogy néztem a felkelő napot, egyfajta béke szállt meg. Mert már nem haragudtam a testemre. Inkább figyeltem rá. És ez mindent megváltoztatott.
A kempingezés nem csak a kalandokról szól, hanem önmagunk újrafelfedezéséről. Ha jönnek a hőhullámok – jöjjenek. Csak legyen nálad minden, amivel könnyíthetsz rajtuk. Mert nem az a bátor, aki nem izzad. Hanem az, aki nem adja fel a sátrazást, a szabadságot – csak mert változik a teste.
A hőhullámok ugyanúgy részei az életnek, mint a napsütés vagy az eső. És ha megtanulunk velük együtt létezni, akkor nem ellenségek lesznek – hanem egyszerűen csak új ritmust adnak a nyárnak. A velük és más hasonló dolgokkal való együttélés összetevői pedig itt találhatók többnyire: naturl.hu!