Az ember életében vannak pillanatok, amikor hirtelen beüt valami nagy ötlet. A nyaralásaink olykor azért serkentőek, mert a kipihentség cselekvővé tesz, olykor viszont azért, mert minden ilyen, otthontól elütő helyen jöhet egy látvány, egy élmény, ami velünk marad.
Az enyém akkor jött, amikor a kempingezés közben, egy napon megcsapott a frissen sült fánk illata. Mondhatnám, hogy erőt vettem magamon és továbbsétáltam… de ez hazugság lenne. Olyan gyorsan fordultam a stand felé, mintha mágnes rántott volna oda.
Ott álltam, néztem, ahogy a minifánk sütő gép pörög, és komolyan elhittem egy pillanatra, hogy én bizony egy fánkbirodalmat fogok építeni. Hát milyen menő lenne már? Fánkkirály… vagy legalábbis fánkherceg.
A pult mögött egy modern, komoly kis, minifánk sütő gép dolgozott.
Később megtudtam, hogy ez az Otex Bt. egyik gépe, amit a fanksuto.hu oldalon lehet megtalálni. Elég volt pár perc, és már azon gondolkodtam, milyen színű ponyvát tennék a fánkstandomra. Sőt, még azon is, hogy milyen vicces névvel állnék a közönség elé.
Hát persze, hogy a gyerekeket is levette a lábáról ez a dolog, amikor elvittem őket is a kemping ezen részébe, fánkozni. Bevallom, ezt már koncepciózusan tettem: ahogy újságolták anyának, hogy minden nap elmennének oda, minifánkot enni, tudtam, hogy meggyőzőnek fog tűnni az ötlet, hogy mi is nyissunk minifánkozót
Hazafelé csak úgy pukkadoztam magamban aztán a lelkesedéstől, és persze, hogy rákerestem többször a fanksuto.hu-ra.
Hát ott, a weboldalon aztán minden van: gépek, kapacitások, megtérülési példák, sőt még külön támogatás kezdőknek. Kicsit olyan érzésem lett, mintha a sors azt mondaná: „Gyerünk, itt a lehetőség!”.
A lelkesedésem nagyjából két napig tartott, aztán rájöttem, hazaérve, hogy előbb talán rendet kellene tennem a konyhában, mielőtt országos fánkimperiumot építek.
De az ötlet nem múlt el! Még ma is, ha fáradt vagyok, mosolyogva nézegetem a fanksuto.hu-t, és arra gondolok: egyszer még lehet, hogy tényleg belevágok.