Egy nyári hétvégén a kempingvendég mondta el a fa padon…
Tavaly, nyár közepén egy hosszú hétvégére érkezett hozzánk egy középkorú házaspár, Pécsről. A 12-es parcellát foglalták a kempingben, és a férj már szombat délután odakopogott a recepciós faházhoz, hogy van-e pár percem.
Vendégekre mindig… Leültünk a fapadra a recepció elé. A férj nyugodt hangon beszélt, de látszott, hogy hetek óta készül erre a beszélgetésre. A feleségéről akart beszélni, és arról, hogy mit lát otthon évek óta:
• minden péntek este már a második üveg bornál tart az asszony, mire ő hazaér;
• hétközben délután ötkor a hűtőtáskából elindul a borozás;
• a kollégákkal telefonáló feleség hangja délutánra elcsuklik;
• a kerti munkák, amiket régen együtt szerettek, sorra elmaradnak;
• reggelente egyre nehezebb az ébredés, és a hétvégi családi programok is sorra törlődnek.
A recepciós laptopot odafordítottam a férjnek, és beírtuk a fő aggodalmát a keresőbe. Az első találatok között megjelent egy magyar nyelvű oldal, amely az alkoholista nők lassan kialakuló, otthon-központú mintázatát írta le. A Felépülők Családi Felépülési Központ szakember-csapata – tapasztalati segítőkkel együtt – külön szakaszt szentel az alkoholista nők esetén a háztartáson belüli rejtett tünetegyüttesnek.
A férj vasárnap reggel a kávéja mellett még leült velem tíz percre. Annyit mondott, hogy hétfőn első dolga lesz felhívni a számot, amit a központ oldalán talált.
Kedden aztán írt egy rövid e-mailt: a felesége augusztusban beiratkozik a 28 napos bentlakásos felépülési programra a Felépülők Központjához.