A fiam idén nyáron a Dolomitokba készül kempingezni a barátaival. Amikor mesélte a terveit, rögtön beugrott egy emlék: a legutóbbi közös kempingélményünk. Azóta is mosolyogva gondolok rá – még ha nem is minden pillanata volt éppenséggel kellemes.
A fiam kiskora óta imád sátorban aludni. Volt olyan nyár, amikor csak a kertben állítottunk fel egy sátrat, és ő abban töltötte az éjszakákat, annyira élvezte a szabad ég alatti alvást. Amikor pedig idősebb lett, elkezdtünk együtt is kempingezni. Ezek az utak számomra különösen értékesek voltak: igazi apa-fia pillanatok, távol a város zajától, mobiloktól, csak a természet és mi.
Egyik nyáron egy hosszabb kempingezést terveztünk be, egy gyönyörű tóhoz. Barátainkat is meghívtuk, ők autóval jöttek, mi pedig – szokás szerint – motorral vágtunk neki az útnak. Imádok motorozni, a szabadságérzést, amit ad, semmihez sem tudnám hasonlítani. Csakhogy az időjárás nem mindig kegyes.
Amikor beüt a hideg – szó szerint
Az indulás reggelén még kellemes meleg volt, de ahogy haladtunk a magasabb régiók felé, a szél egyre hidegebbé vált. A menetszél a motoron ülve különösen csontig hatoló tud lenni. Mire odaértünk a kempinghez, már éreztem, hogy valami nem stimmel.
A kezeim – pontosabban az ujjaim és a kézfejem – annyira fájtak, hogy alig tudtam leemelni a bukósisakot. A fiam és a barátaink aggódva figyeltek, én pedig próbáltam mosolyogva elütni a dolgot. De tudtam: ez nem egy kis meghülés. Ez bizony ízületi gyulladás lesz.
Mi is az az ízületi gyulladás?
Az ízületi gyulladás (arthritis) olyan állapot, amely során az ízületek – vagyis a csontokat összekötő pontok – begyulladnak. Ennek következménye lehet fájdalom, duzzanat, merevség és a mozgás nehezítettsége. Az arthritisnek több típusa van, de a leggyakoribb a reumás ízületi gyulladás és az osteoarthritis.
A tünetek jelentkezhetnek hirtelen (akut formában) vagy fokozatosan, hónapok-évek alatt is kialakulhatnak. A hideg, a nedves környezet, a megterhelés vagy akár a genetikai hajlam is előidézheti. Nálam minden bizonnyal a menetszél és az utazás alatti hosszan tartó mozdulatlanság váltotta ki.
Az ízületi gyulladás nemcsak kellemetlen, hanem komoly hatással lehet az életminőségre is. Főként, ha a fájdalom megakadályoz abban, hogy az ember azt csinálja, amit szeret – például motorozzon, vagy akár csak fájdalom nélkül reggel megfogja a kávéscsészéjét.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Szerencsére nem voltunk teljesen felkészületlenek. A feleségem mindig gondol az ilyesmire, így a kempingcuccok közé került egy gyulladáscsökkentő gyógynövényes krém is. Esténként ezzel kentem be a kezeimet, és pihentettem őket, amennyire csak lehetett.
Hoztunk magunkkal kurkumát, tömjénfát, és egy kevés gyömbérkivonatot is – ezek mind híresek arról, hogy természetes módon csökkentik az ízületi gyulladás tüneteit. A kollagén II-es peptidről is sok jót hallottam korábban, így azt is bevetettük – igaz, azt már csak otthon kezdtem el szedni rendszeresen.
Két-három nap elteltével enyhültek a tüneteim. A motorozást viszont nem vállaltam be hazafelé – inkább a fiam vitte haza a gépet. Ő persze rettentően élvezte, hiszen ez volt az első hosszabb motoros útja vezetőként. Én pedig csendben élveztem az autó kényelmét – és persze figyeltem az ízületeim minden rezdülését.
Az az út tanulságos volt számomra. Egyrészt ráébredtem, hogy nem vagyok már húszéves – még ha a lelkem mélyén néha úgy is érzem magam. Másrészt rájöttem arra is, hogy mennyire fontos az elővigyázatosság, különösen az olyan problémákkal, mint az ízületi gyulladás.
Az ízületi gyulladás hosszú távú kezelése
Otthon folytattam a kezelést. Napi szinten kezdtem szedni természetes hatóanyagokat tartalmazó étrend-kiegészítőket, amelyek célzottan az ízületek támogatására szolgálnak. A kurkumin például erős gyulladáscsökkentő hatással bír, a tömjénfa pedig támogatja az ízületi porcok regenerációját. A kollagén II-es peptid az ízületek rugalmasságát és mozgékonyságát segíti elő.
A mozgás is része lett a terápiának. Nem megerőltető edzések, csak napi 20-30 perc séta, némi nyújtás, és időnként kerékpár. Megtanultam, hogy az ízületeknek szüksége van a mozgásra – de nem túlzásba vitt terhelésre.
Egy új nézőpont
Ma már úgy tekintek az ízületi fájdalomra, mint egyfajta jelzésre. A testem szólni akart, hogy lassítsak egy kicsit, figyeljek oda jobban. Nem megálljt parancsolt, csak irányt mutatott. És ehhez kellett az a bizonyos kempingezés, a hideg szél, a fájdalmas ujjak – meg persze egy figyelmes család, akik nem hagyták, hogy félvállról vegyem.
A fiam most a Dolomitokat tervezi bejárni, és már most kérdezte, van-e valami, amit eltegyen nekem emlékbe. Én pedig csak mosolyogtam, és azt mondtam: „Egy szép fotó elég lesz!”
Mert bár lehet, hogy az ízületi gyulladás időről időre visszaköszön az életembe, de nem fogja meghatározni, hogyan élem azokat a pillanatokat, amik igazán számítanak.
A sátorozás, a természet, a szabadság érzése – ezek minden nehézséget megérnek. Csak most már egy kicsit több odafigyeléssel, és a hátizsákomban mindig ott lapul egy tubus gyógynövényes krém – biztos, ami biztos.